Horváth Pál negyvenhat életévének felét Besztercének és a környező szórványvidéknek szentelte. Mindenese volt a helyi magyar művelődésnek.

Az Andrei Mureșanu Líceum aligazgatójaként igyekezett minél több gyereket a líceum magyar tagozatára vonzani, a továbbtanulásra felkészíteni. Irodalomtanárként megszerettette velük az olvasást, a versmondást. A Líceum Fiatal Szívvel irodalmi körének irányítója volt, diákjai közül irodalmi versenyek győztesei, folklórgyűjtők, újságírók kerültek ki.

1957-től, több mint húsz éven át, a kultúrház magyar nyelvű színjátszó csoportjának rendezője, szervezője, színésze – s ha kellett, még hegedűse is volt. Olyan nagy formátumú darabokat vittek sikerre az országosan ismert műkedvelő társulattal, mint Bródy Sándor A tanítónője, Mikszáth Kálmán Különös házassága, vagy Móricz Zsigmond Úri murija. Játszottak Nagybányán, Désen, Régenben, de legfontosabb feladatuknak azt tekintették, hogy elvigyék a szép magyar szót a környék eldugott kicsi falvaiba is.

„A tágas művelődési otthonban ez az első vendégjátéka társulatunknak, nem is szólva arról, hogy más hasonló próbálkozások nem is voltak, sem amatőr, sem hivatásos együttesek részéről. Talán ezért kíséri áhítatos figyelem minden szavunkat”, írta Horváth Pál színházi naplójába 1971. október 16-án, A tanítónő tizenharmadik, köbölkúti előadásáról.

Népművelői munkásságát a romániai magyar rádió, tévé és írott sajtó (Korunk, Utunk, Ifjúmunkás, Művelődés, Igaz Szó, Tanügyi újság, Igazság, Dolgozó Nő) rendszeresen ismertette, de Horváth Pál maga is közölt a sajtóban szakcikkeket és kulturális beszámolókat. Ezek közül olvasható néhány a mellékelt „Cikkek, méltatások” linkre kattintva.

Munkája, helytállása miatt a Szekuritáte látókörébe került, élete végéig megfigyelték, zaklatták, amint a honlap „szekus dokumentumok” fejezetében közreadott 419 dokumentum is tanusítja.

Horváth Pál alig negyvenhat évet élt. Sírja a besztercei temetőben található.

„Fényképek a temetésről, ravatal az iskola udvarán, a tornateremben nem férnek a gyászra összegyűltek, a menet a Köztársaság útján vonul az új temető felé. Közel van hozzá az ipari övezet, gyári táj a sírok közelében, mint Pali gyermekkorának városában, Resicán. Besztercén nem emlékeznek ilyen temetésre, a gyászmenet eleje a nyitott sírnál, a vége még a város belsejében. Diákok, tanártársak, munkások, tisztviselők, írók, barátok és ismeretlenek – egymás számára név szerint ismeretlenek, akiket a Horváth Pál élete mégis összeköt -, Besztercéről, a megye falvaiból, a Bánságból, Kolozsvárról, fél-Erdélyből, magyarok, románok…”

Írja Beke György Búvópatakok című könyvének „Horváth Pál örökében” című fejezetében. További részletek olvashatók a könyvből a mellékelt „Cikkek, méltatások” linken.

A Beszterce-Naszód megyei népművelőkről szóló könyv nyitófejezete egy Horváth Pállal készített interjú, amelyben sokat mesélt Beke Györgynek az életéről.

Emlékét őrzi Méhes György „Mint kilőtt nyíl…”  című filmje is, amelyet a román televízió magyar adásában mutattak be 1979 januárjában (lásd mellékelt link).

Életrajzi adatok:

Horváth Pál 1932. március 15-én született Resicabányán, munkáscsalád második gyermekeként. Meghalt 46 évesen, 1978. november 11-én, Besztercén.

Tanulmányok:

1939-1947 Református Iskola, Resica
1947-1951 Bethlen Gábor Tanítóképző, Nagyenyed
1951-1955 Bolyai egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak, Kolozsvár

Munkahelyek:

1955-56 levéltáros a tordai Állami Levéltárban
1956-78 magyar nyelv- és irodalomtanár a különböző nevek alatt működő, jelenleg Andrei Mureșanu Főgimnázium nevet viselő besztercei középiskolában, amelynek 1957-től 1978 júniusáig, kisebb megszakításokkal, aligazgatója is volt.

Család:

Felesége: Horváth Piroska, biológia és kémia szakos tanárnő, jelenleg festőművész, Ausztriában él
Leánya: Mária-Melinda, mérnök, Németországban él
Fia: Pál Péter, vállalkozó, Ausztriában él